Cöliákia - Lisztérzékenység

Manapság sokan tartanak  gluténmentes diétát  divatból, vagy más meggyőződésből anélkül, hogy valójában tisztában lennének azzal, hogy mi az a glutén és a gluténmentes étrendjük orvosilag, dietétikailag indokolt lenne.

A glutén két fehérje, a gliadin és a glutenin keveréke. A búza, a rozs és az árpa magjaiban találhatók a keményítővel együtt. A gliadin és a glutenin a búzaszemek fehérjetartalmának kb. 80%-át teszi ki. Mivel vízben nem oldódnak, tisztíthatóak a keményítő kimosásával.

Egyes emberek érzékenyek a gluténra és ezért nem fogyaszthatják.

A lisztérzékenység egy, elsősorban a vékonybelet érintő autoimmun betegség. A lisztérzékenység név némiképp félrevezető, mert az érzékenységet okozó anyag, a glutén nem kizárólag a búzalisztben fordul elő. A kórkép továbbá nem tévesztendő össze a búzával szembeni allergiával, mely a búzafehérjékre adott akut reakció, ami súlyos esetben anafilaxiához vezethet.

 A betegséget az egyes fehérjékkel szembeni  intolerancia okozza az arra genetikailag hajlamos egyénekben. Ezek a fehérjék ellenállnak az emésztőenzimeknek, majd a bélbe jutva helyi gyulladásos reakciót okoznak, ami hosszú távon a bélnyálkahártya károsodásához, a bélbolyhok eltűnéséhez vezet, ezáltal csökken a felszíváshoz rendelkezésre álló nyálkahártya felület. A tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódása zavart szenved, és hiánybetegségek alakulnak ki. Elsősorban a vékonybél kezdeti szakasza sérül, de lehet az elváltozás kiterjedtebb is.

A jellemző tünetek közé különböző emésztőszervi panaszok tartoznak, pl. hasmenés, vagy épp székrekedés, puffadás. Felnőttekben a testsúly csökkenése, míg gyermekkorban a súlygyarapodás elmaradása is felhívhatja a figyelmet a kórképre. A betegség ezek mellett egyéb általános tünetekkel is járhat (pl. fáradékonyság, rossz közérzet, stb.), de lehet teljesen tünetmentes is. Kezeletlen betegség esetén fokozódik a vékonybélben előforduló rosszindulatú tumorok kockázata is.
 

A lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható, az egyedüli hatásos kezelés az életen át tartó gluténmentes diéta, mellyel a beteg tünetmentessé tehető, illetve az idejében kezdett diétával jelentősen csökkenthető a kórképpel járó egyéb szövődmények kockázata is.
 

A betegség diagnózisa a különböző laboratóriumi vizsgálatokon, elsősorban a betegségre jellemző autoantitestek kimutatásán, a vékonybél endoszkópos, illetve szövettani vizsgálatán alapul. Több típusa is van a cöliákiának. A diagnózis felállításának gyorsasága sokban függ a beteg tüneteitől, amennyiben a beteg a klasszikus lisztérzékenység tüneteivel, vagy más, a betegség gyanúját erősen felvető panasszal érkezik, úgy rendszerint hamar felmerül a cöliákia, melyre célirányosan kivizsgálják. Ebből a szempontból problémát az atípusos vagy tünetszegény, esetleg teljesen tünetmentes esetek jelentenek. Azt is fontos megemlíteni, hogy a már eleve gluténmentes diétát folytató egyénekben az említett diagnosztikai módszerek negatív eredményt adnak, a bélnyálkahártya regenerálódik és az autoantitestek szintje is drasztikusan csökken, így esetükben csak valamilyen provokációs teszttel lehet igazolni a cöliákia fennállását, ha korábban még nem diagnosztizálták őket. Szintén megerősíti a betegség diagnózisát, ha a gluténmentes diétára jelentősen javul a beteg állapota, ugyanakkor a betegek gluténra vagy annak megvonására adott szubjektív válasza alapján nem diagnosztizálható vagy zárható ki a betegség.  

forrás:

https://glutenerzekeny.hu/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Liszt%C3%A9rz%C3%A9kenys%C3%A9g